2.Fejezet

A göndör hátra lépett,majd el indult a fotós felé.Nem bírtam ki hogy ne nézzek bele abba  zöld íriszeibe.Az az érzés,mikor meg kell mutatnod valamiken hogy te rohadtul nem ilyen vagy.Nem bírod kontrollálni magad.Ez valahogy egy emberi cselekvés..Most én is így éreztem.Úgy érzem hogy meg kell mutatnom neki hogy nem ,én nem ilyen vagyok.De még is hogyan?És miért akarok én neki bizonyítgatni?Nem is ismerem.És ő se engem,jó attól független hogy én egy ilyen kis ...istenem nem lehet másnak nevezni,csak az "önimádó kis köcsögök akik mindent megkapnak ha akarnak"lányok.Én  nem ilyen vagyok,vagy is hát egy ideig az voltam.De most már tudom mit kell tegyek.Meg változok.És az idő most van.Most vagy soha.És igen én aZ elsőt választottam. Nehéz lesz ez számomra,mivel tudom hogy anyu kiabálni fog velem,de nem érdekel.Elegem lett. Nem érdekelnek,senki nem érdekel,és igen ma ki fogok szökni.

Az üveget csak össze vissza ráztam,ide-oda.Majd meg fogtam a parafadugót,és ki húztam az össze rázott italból,ami aztán nagyon hangosan ki pattant onnan,ezzel az alkoholt ki engedve.Csak habzott de nem érdekelt.A fotósnak intettem hogy mi lesz már.A fényképező gép egyből kattant,egyet és már kész is az első fotóm.mikor az alkohol úgy döntött hogy az összerázott része már kint van a talajon,meg fogtam és a számhoz emeltem.Nagyokat kortyoltam az émelyítő borból.Az alkohol égette a torkom,de mikor le ért a gyomromba valami felszabadító érzést érzetem.Végül is a mai buli király lesz be kell "melegítenem" az estére.

Az üveget a földre dobtam,ami elég hangosan puffant egyet a padlón.Ezzel szét szórva az üveg darabkákat.Rá néztem a szép szemű fiúra,a szemeiből el tűnt a játékosság,ahelyett inkább a düh szórt szikrákat,és a feketeség volt jelen.Meg ugrottam a hirtelen változástól.Fel húztam a sárga ruhám közepét,így ki látszódott a fekete bakancsom,de csöppet sem zavart.Át léptem a törött üveget,és ki sétáltam.Első irány volt hogy fel szaladjak a szobámba de valaki meg akadályozta a tervemet.William.A könyökömet erősen szorította.Próbáltam ki húzni a kezei közül,de meg sem moccant.egyre erősebben kezdett szorítani engem,az arcán olyan láttam amit még soha nem volt alkalmam meg tapasztalni.Sajnálat és gúnyossag tükrőzödött szemeiből.

-William ez fáj.-találtam végre meg a hangom.Könnyek szúrták a szemeim. Amin ő csak mosolygott?Mi a franc ütött ebbe??

-Ohh kicsi Jahan,ennek még nincs itt a vége.-Lehelte szinte már a nyakam hajlatába majd nyomott rá egy csókot..A félelem úrrá lett rajtam és azt kívántam,bárcsak meghalna most ez a szemét láda.

-Kérlek.Engedj.-fakadtam sírva. De ő mit sem törődve folytatta az apró undorító csókjait.-William.Kérlek.-Zokogtam.

-Mond még egyszer a nevem.-Mondta halkan.És ekkor  kicsapódott az ajtó.Azt hittem anya fog jönni,de nem, a megmentőm a göndör fiú volt. Egyre jobban kezdtem zokogni,mire William felnézett. Az én megmentőmre vetett egy gúnyos pillantást ,majd rám egy undorító és visszataszító mosolyt.

-Jól vigyázz Styles,mikor hova mész be kopogás nélkül,vagy repülhetsz is.-Mondta ezzel ott hagyott minket az előtérben.

És akkor a düh úrrá lett rajtam.Le töröltem a könnyeimet,és  fel szaladtam a szobámba,már persze ha nem taknyoltam volna el...Egy morgás hagyta el a számat,de mit sem törődve szaladtam újból.Az ajtó egy hangos csapódással jelezte hogy bent vagyok a szobámba.Le töröltem a sminkemet,majd kentem fel egy újabbat.egy kis szemceruza,szempillaspirál.Meg fogtam a Chigago Bullsos sapimat,fel tettem a sapimat,és ki rohantam a szobámból.A göndör még mindig ott állt,és elképedve nézett,de anya is ott volt.Dühösen rám nézett majd meg indult felém,azt hiszem éppen a tetovált sráchoz indult volna hogy le harapja a fejét,mert nem voltam ott a fotózáson.De most én voltam a megmentője.Anya feje teljesen  piros lett a dühtől.Szólásra nyitotta száját,de mielőtt még mondott is volna valamit,el léptem tőle egészen a fogasig,bár ő követett engem..így hát én kezdtem bele.

-Ohh..Mielőtt még bármit is mondanál anya....El megyek.-Azt hiszem nála itt telt be a pohár,meglendítette a  jobb kezét ami végül az arcomon csattant egy jó nagyot.A fejem balra fordult. Jahan nem szabad sírnod.

Az a hülye "hercegnős" ruha még mindig  rajtam volt. Nagyon zavart ám. Megfogtam az egyik fodrát és elkezdtem le tépni,de jött a többi is vele. Ezzel a mozdulattal le cipzároztam a sárga ruhát ami a földet ért. Anya csak kitágult szemekkel nézte a bulizós ruhámat. Nem pofozhatom meg az anyámat,de szerintem ez most olyan volt neki. Meg fogtam a  bőr kabátom  és a ki mentem a házból. Futottam ahogy csak a lábaim bírták. A park felé tartottam ahol megbeszéltük Andy-vel a találkát. El sem hiszem hogy ez történt. A napnak a leges legrosszabb részei. William egy rohadék,egy pedofil rohadék. Egy undorító alak. Az anyám..na jó róla ne is beszéljünk. És itt van a göndör,el sem hiszem hogy ezt mondom,de mikor a közelembe van  mintha...mintha felélednének azok a bizonyos pillangóim a gyomromban.

A Park bejáratánál voltam,mikor meg pillantottam egy magas fiút. Az autó motorház tetőjén ült,össze font karokkal.